Az obstruktív alvási apnoe szindróma etiológiája és összefüggései gyermekkorban sokban hasonlítanak a felnőttkori történésekhez, azonban gyermekkorban sokkal inkább az adeno-tonsillaris hipertrófia, míg felnőttkorban az obesitas és következményei okozzák a tüneteket. A gyermekkori obesitas ismert, valamint ennek következtében az OSAS várhatóan növekvő trendje újabb kihívás elé állítja a gyermekgyógyászokat mind a megelőzés, mind a kezelés terén, ezért időszerű, hogy az obstruktív alvási apnoe szindrómaobesitas- endokrin eltérések összefüggéseit minél szélesebb körben megismerjük. Jelen írás célja ezen témakör áttekintése az irodalmi adatok alapján.

A gyermekkori obstruktív alvási apnoe szindróma, egy veszélyes, alattomos betegség. Mivel a vezető tünete egy általános, banálisnak tűnő állapot, a horkolás, a szülők nem tulajdonítanak nagy jelentőséget neki. Krónikus betegség, nem azonnal jelentkeznek a szövődmények, a gyermekeknek sokáig nincsenek másodlagos tünetei. A szövődmények is szerteágazóak, ha nem ismerjük a kórképet könnyen tévútra kerülhet a beteg kivizsgálása. A késői szövődmények súlyosak, és gyermekkorban bár a betegség kezdetét tekintve későn jelentkeznek, az életkorhoz képest nagyon korán, akár 20-25 éves korban küzdhet az alvási apnoe szindrómás beteg magas vérnyomással, ritmuszavarokkal, akár hirtelen szívhalál bekövetkeztével. Ezért nagyon fontos feladat a betegség megismertetése, felismerése, a kivizsgálással, kezeléssel foglalkozó központok ismerete.

SIDS-szűrés során a bölcsőhalál szempontjából veszélyeztetettnek tartott csecsemők számára nagyon fontos, hogy kezelési stratégiát jelöljünk meg. Az idegrendszer érése egyénileg kódolt ütemben zajlik, és egészséges szervezet esetében ez a folyamat végbe is megy. Egyes csecsemőknél azonban – különböző tényezők hatására – ez a fejlődés vontatottabbá válik. Átmeneti működésbeli zavar léphet fel, amely pl. légzészavarban (apnoe) nyilvánulhat meg. A mozgásterápia alkalmazása az érési folyamat normál ütemű menetét támogatja, így a SIDS-prevencióban jelentőséggel bírhat. A bölcsőhalál (angolszász területen Sudden Infant Death Sydrome – SIDS) prevenciója napjainkban is megoldandó probléma. A megelőzésben széles körű tájékoztatással, a szülők oktatásával, valamint a SIDS-szűrőprogramok alkalmazásával érhető el siker. A kivizsgálások során tapasztaltak alapján bővítette ki a megelőzés lehetőségeinek körét a Heim Pál Gyermekkórház SIDS Centrum munkacsoportja. A SIDS-vizsgálat során igazolódott kóros centrális apnoékat és periodikus légzést mutató csecsemőknél alacsonyabb éberségi szintet is találtak, és ezeknél az eseteknél kedvező eredményeket értek el mozgásterápia alkalmazásával. A program öt éve indult, az eredmények előrevetítést adhatnak a módszer eredményességét illetően, de az esetszámok még nem elegendőek egyértelmű következtetések levonására.

A Heim Pál Gyermekkórház Belgyógyászati Osztályán 1997. január 01. és 2007. december 31. között 1834 esetben történt SIDS-szűrés. A vizsgálatra főként légzészavarral járó rosszullét miatt került sor. A közlemény részletesen bemutatja a szülők által jelzett tüneteket, és ezek hátterében igazolódott organikus, illetve funkcionális eltéréseket. A csecsemőkorban tapasztalt kóros, illetve annak tartott jelek értékelése nem egyszerű, mivel többnyire kizárólag a szülők leírására kell hagyatkoznunk. A SIDS-szűrés programja, amely 24 órán keresztül zajlik, közelebb visz a probléma feltárásához, és az orvoslásában is segítséget nyújt.

A gastrooesophagealis reflux (GOR) benignus formája gyakori csecsemőkorban (18%), a bukós csecsemők 3%-a szorul komplikált reflux miatt részletes kivizsgálásra. A reflux szövődményei extraintestinalis szervekben is kialakulnak, ezek közül a légutakat érintő megbetegedések nagy számban fordulnak elő. A GOR egyik kiváltó oka lehet súlyos, az életet veszélyeztető kórállapotoknak, mint az apnoe, syncope, hirtelen csecsemőkori halál és ALTE (Apparent Life Threatening Event) szindróma. Az obstruktív alvási apnoek, a csecsemőkori apnoek és a GOR közötti összefüggéseket, a szerepet játszó patomechanizmusokat tekintjük át.

Felmérésünkben a csecsemőkori légzésfigyelő-monitor riasztásokhoz kapcsolódó tüneteket vizsgáltuk. 1997–2008 között bölcsőhalál szűrési program keretében vizsgált csecsemők adatait dolgoztuk fel. A riasztásokhoz leggyakrabban periodikus légzés, köhögés, bukás kapcsolódott, ritkábban számoltak be a szülők cianózisról, tónustalanságról, illetve végtag megfeszülésről. Az esetek kisebb, de klinikailag jelentősebb hányadában obstruktív (pl. anatómiai ok), centrális (koraszülöttség, infekciók) tényezőkre, illetve gyakran refluxos tünetekre visszavezethető valódi apnoe állt a háttérben. A vizsgálat során kimutatott szerteágazó okok között számos klinikailag jelentős tényező található. Riasztás esetén javasolt az átfogó kivizsgálás az organikus, anatómiai és infektív okok felderítése érdekében.

Az évek óta nagy sikerrel zajló bölcsőhalál-megelőző tanfolyamok speciális igényeket elégítenek ki. Olyan tematikát kellett tehát összeállítani, amely a kórkép lényeges ismérveit a laikusok számára is jól érthető, és felesleges riadalmat nem keltő módon mondja el. A szűrővizsgálatok bemutatásán túl, a légzésfigyelő készülékek használatának gyakorlati megismertetését követően, az elsősegélynyújtás alapelemeire, az újraélesztés szülők által biztonsággal kivitelezhető metodikájára tanítják meg a jelenlévőket. Kiemelt figyelmet kapnak az életmódbeli, gondozási és táplálási tanácsok. Abban speciális a tanfolyam, hogy a helyszín a kórház, a résztvevő kollégák mind-mind a napi gyakorlatban végzik azt a tevékenységet, amiről itt első kézből adnak információkat a szülőknek. A csoportos felkészítési mód oldja a szorongást, bátrabban mernek kérdezni a résztvevők, aktívabban bekapcsolódnak a gyakorlatokba is.