Az onkológia, mint önálló diszciplína valamennyi magyar orvosegyetem curriculumából hiányzik. Így más tanított diszciplínák nyújtanak ismereteket a daganatokról az egyetemistáknak. Ennek következménye az, hogy az átfogó ismeretek hiányoznak, a szemlélet nem kielégítô. Az epidemiológiai, a primer-, illetve szekunder prevenció, különbözô diagnosztika, komplex onkoterápia, rehabilitáció és a palliatív betegellátás ismeretanyaga részben hiányos, mozaikszerű és nem egységes. Az egyetemek jelenlegi vezetése felismerve a tarthatatlan helyzetet, ambicionálja az onkológia egyetemi curriculumba való kerülését.
Jelentôs elmozdulásnak látszik, hogy az Országos Onkológiai Intézet és a négy egyetem részvállalásával elkészült az elsô magyar onkológiai egyetemi tankönyv kézirata, amely ebben az értelemben hézagpótló Magyarországon.
Az onkológiával foglalkozó szakorvos képzés - szemben a graduális képzéssel - komoly tradíciókra tekinthet vissza Magyarországon. Az Országos Onkológiai Intézet bázisán működô HIETE tanszékek az utolsó évtizedben egyre nagyobb számban és egyre magasabb színvonalon képeztek szakorvosokat. Ez azt eredményezte, hogy az onkológiai hálózat és az onkológiai osztályok működése egységesebbé vált. A szakorvosképzés jelenlegi feladta az európai kompatibilitás megteremtése. A családi orvosok onkológiai ellátásra való felkészítése a graduális és postgraduális képzés közös feladata. Az onkológia egyetemi oktatásának megindulásáig nagy jelentôséggel bír az, hogy a SOTE Családorvosi Tanszéke bevezette az onkológiát a rezidensképzésébe. A rezidensképzés onkológiai tematikáját az Országos Onkológiai Intézet úgy állította össze, hogy a graduális és postgraduális ismeretek egyaránt szerepeljenek. A késôbbiek során a tematika egyre inkább a postgraduális képzés igényeit fogja kielégíteni.
Az onkológiai megbetegedések morbiditási adatai Magyarországon rendkívül hiányosak. Emiatt a nemzetközi összehasonlításban is pontosnak számító mortalitási adatokat használjuk. Eszerint a rákos megbetegedések okozta halálozás aránya Magyarországon rendkívül magas és rendkívül dinamikusan nô. A tendencia megállítása és megfordítása sok komponenst igényel. Leghatékonyabbnak a daganatos betegségek komplex szűrése látszik. Ennek az a közismert tény az alapja, hogy a rákos megbetegedések korai stádiumba való gyógykezelése eredményes.
Népességszintű szűrés tárgyi és személyi feltételei Magyarországon csak a méhnyakrák szűrésére alakultak ki. Ez a szűrési forma a nôk 4%-át, a teljes populáció 2%-át érinti. A mortalitási sorrend figyelembe vétele esetén egyértelműnek látszik a méhnyakráknál lényegesen gyakoribb szervi lokalizációk szűrése. Az egészségügyi fejlesztések során arra kell törekedni, hogy egy helyen, egy idôpontban lehessen a különbözô szervek szűrését elvégezni. Ki kell alakítani a szűrés informatikai hátterét, műszerparkját, biztosítani kell a szűrésre alkalmas szakemberek képzését, meg kell határozni a társadalomnak azokat a csoportjait, akik életkoruk, nemük, környezetük miatt szűrésre predesztináltak. Dönteni kell a megfelelô szűrési metodikákról is. Fôleg az Országos Onkológiai Intézet kezdeményezésére több helyen, több szerv szűrése kezdôdött el Magyarországon modell jelleggel.
A családi orvos elsôdleges szerepe a tervezett magyarországi rákszűrésben elsôsorban irányító jellegű. Emellett elvárható a rákbetegség panasz- és tünet együttesének ismerete, illetve anamnézis és fizikális vizsgálatok birtokában a beteg célirányos továbbküldése.
A szűrési rendszer kiépüléséig a családi orvos felelôssége aránytalanul nagy. Ô van abban a helyzetben, hogy betegeivel találkozik, és a rákos megbetegedés korai tüneteit, az okozott panaszokat észreveheti. A beteg további sorsa attól függ, hogy az orvos gondol-e a rákbetegség lehetôségére, és megfelelô helyre küldi-e a beteget.
A rákbetegség diagnózisa mindig kettôs: a rosszindulatú daganat tényének kimutatása, illetve a primer tumor regionális és távoli áttétek elhelyezkedésének, kiterjedtségének, szomszédos szervekhez való viszonyának meghatározása.
A rák diagnosztizálása mindig szövettani diagnózis. Ennek hiányában nem lehet rosszindulatú megbetegedésrôl beszélni. A szövettani vizsgálat gyakorlatilag 100% értékű, az aspirációs citológiai - szervi lokalizációtól és szövettani típustól függôen - csak kb. 75-85%-os.
A tumor térbeli elhelyezkedésének és a szomszédos szervekhez való viszonyának meghatározását a fizikális vizsgálatok mellett a képalkotó eljárások különbözô módszerei biztosítják.
Az országban az egészségügyi intézmények a diagnosztikus lehetôségek szempontjából rendkívül heterogének. Nagyon lényeges, hogy tumor gyanú esetén a családi orvos olyan kórházba utalja a betegét, ahol nemcsak a diagnosztikus módszerek, hanem a terápiás lehetôségek is rendelkezésre állnak.
A heterogenitás az onkoterápiára is vonatkozik. A daganatos betegségek gyógykezelése három pilléren nyugszik:
A magyar sebészet, így az onkochirurgia is mindig európai színvonalon dolgozott. Magyarországon az onkológiai betegek sebészeti ellátásának feltételei adottak. Nem vonatkozik ez a sugárterápiát igénylô betegekre, ugyanis kapacitás hiányok miatt az erre szoruló betegeknek legalább 50%-a nem kap sugárkezelést. A magyar sugárterápiás géppark átlagéletkora 18 év, az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályát leszámítva a géppark technikai színvonalának lemaradása már szakmai korlátokat is jelent. A citosztatikus kezelés gyógyszerei Magyarországon rendelkezésre állnak, a kemoterápia finanszírozási nehézségekkel küzd.
A kezelés során - a szövettani típustól függôen - meg kell határozni a három komponens sorrendjét, és a komponenseken belül a kezelési formákat. A variációk rendkívül nagy száma meghaladja egy-egy szakember felkészültségét, ezért éppen ebben az esetben indokolt az onkológiai team létrehozása. Az onkológiai team (patológus, klinikai onkológus, sugárterápeuta) dönti el az onkoterápiás algoritmust.
Az onkológiai betegek ellátásából a teammunka általában hiányzik. Ennek az az eredménye, hogy a különbözô orvosi diszciplínák azt teszik, amit szakmájuk számukra elôír, de hiányzik a társszakmákkal való kapcsolattartás és a terápia, a monoterápia marad.
Ennek a helyzetnek a megszüntetésére állította össze az Országos Onkológiai Intézet a Onkoterápiás Protokollt, amely minden szerv, szövettani típus és elôrehaladottság szerint, kézikönyv formájában adja meg a teljes diagnosztikai és terápiás algoritmust. A protokoll használata egységesítheti a onkológiai terápiát Magyarországon, hasznos az onkológiai teameknek, a különbözô diszciplínáknak és a családi orvosoknak is, mivel a családi orvos kontrollálni tudja a kórházi osztályok munkáját, és irányítani tudja a betegét akkor, ha azt valamelyik kórházi osztály elmulasztotta.
Az onkológiai betegek rehabilitációja a testi és lelki panaszok egységes kezelése. A testi panaszokat az alapbetegség vagy a terápia komponensei okozzák. A testi panasz között kiemelkedôen fontos a csonkolás és a fájdalom megszüntetése.
Az onkológiai sebészet egyik alapvetô törekvése a csonkolás egyidejű rekonstrukciója, amely elsôsorban a fej-nyak területén és az emlôsebészetben kiemelkedô fontosságú. Ha a műtéti rekonstrukcióra nincs lehetôség, törekedni kell a kialakított, műtétileg létrehozott állapot emberhez méltó elviselésére (stoma-kezelés, beszéd rehabilitáció, lymphoedema- kezelés, stb.).
A testi rehabilitáció központi kérdése a fájdalomcsillapítás. A fájdalom 80%-a az alapbetegség, 20%-a a terápia következménye. A daganatos fájdalom 80%-át lehet mérsékelni fájdalomcsillapító gyógyszerekkel, 20% esetében invazív (sebészeti) fájdalomcsillapításra van szükség. Emiatt hozta létre az Országos Onkológiai Intézet az ország elsô fájdalomcsillapító osztályát és képzett ki szakembereket az ország minden régiója számára.
A testi rehabilitáció a lelki panaszok egy részét megszünteti. A betegség tudata mégis rendkívüli lelki megterhelés, amelyet elsôsorban a beteg környezete tud feloldani. Éppen ezért igen fontos az egészségügyi dolgozók pszichológiai képzése, a család és a baráti kör felkészítése. Ez a pszichológus elsôrendű feladata. Abban az esetben, ha a beteg pszichológiailag dekompenzálódik, az általános pszichológiai kondicionáláson túlmenô pszichoterápiai ellátást is igényel.
A közvéleménnyel ellentétben a daganatos betegek jelentôs része meggyógyul. Azoknak a betegeknek az ellátása, akik gyógyíthatatlanok, Magyarországon nagyon hiányosan megoldott. Terminális szakban kerülô betegek gondozására alakult ki nyugaton (Angliában) a hospice és home care mozgalom, amely ugyanazon tevékenységnek a kórházi, illetve otthoni változata. Ennek a lényege az, hogy a beteg és családja egy egység, akiket egy változó összetételű csoport segít mindig azzal, amire szükség van. A cél a beteg életminôségének a javítása, amely néha klinikai onkológust, néha családi orvost, néha szociális munkást igényel.
A magyar onkológiai ellátás többlépcsôs. A gondozói hálózat feladata az onkológiai betegekkel kapcsolatos adminisztráció vezetése, a családi orvosokkal, a kórházakkal való szakmai kapcsolattartás, a szűrés és a rehabilitáció. A gondozói hálózat alkalmas lehetne az onkológiai szűrés elvégzésére. Ehhez megfelelô műszerezettségre és szakmai továbbképzésre lenne szükség.
A városi kórházak szintjén az alapvetô diagnosztikai és néhány terápiás forma kiszolgáltatására van lehetôség. Mivel a városi kórházak komplex onkológiai ellátásra nem mindig alkalmasak, legcélszerűbb lenne az onkológiai betegek gyógykezelését decentrumokban végezni. A decentrumok rendelkeznek az összes lényeges diagnosztikai lehetôséggel, felkészült sebészeti osztály mellett sugárterápiás és klinikai onkológiai osztállyal.
Az Országos Onkológiai Intézet alapító okirata szerint a magyarországi daganatos betegellátás módszertani, kutatási, ellátási, szervezési központja, s mint országos intézet területi sávon kívül működik.
Háziorvos Továbbképzô Szemle 1: 1-2 (1996)