A közlemény rövid áttekintés nyújt az elmúlt évek legfontosabb nemzetközi történéseiről a rehabilitációs medicina szakterületén. Ezek közé tartozik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Végrehajtó Bizottságának határozathozatala a rehabilitációs szolgáltatások megerősítésének szükségességéről, valamint a rehabilitációs szakterület elnevezésének egységesítése. Az Európai Szakorvos Szövetség Rehabilitációs szervezete (UEMS Section és Board) elmúlt évi tevékenységének rövid összefoglalásáról és a következő évek nemzetközi rehabilitációs konferenciáiról is tájékoztatót olvashatnak.

A szakirodalomban egyre nagyobb gondot jelent a valótlan kutatási adatok, eredmények megjelenése. Ezek egyik gyakori formája a torzítás. A fogalom a kutatómunka tervezésből, kivitelezésből, esetleg közlésből eredő sajátosságát jelenti, ami félrevezető eredményekhez vezethet. Leggyakrabban vizsgált formái a mintaválasztásból, lemorzsolódásból, mérésből, elemzésből, kivitelezésből, illetve a közlésből eredő torzítási kockázatok. Felismerésüket jól megválasztott kérdéseket tartalmazó, magyarázatokkal ellátott eszközök segítik elő, amelyek közül a fontosabbakat bemutatjuk. Komoly folyóiratokban elvárás ezek használata és részletes adatainak közreadása. Ismeretük elsősorban a klinikai szakmai ajánlások, irányelvek készítői részére fontos. A kritikus olvasás elsajátítása minden gyakorló orvos számára
ajánlott.

A szív- és érrendszeri betegségek vezető helyen állnak a halálokok között a nyugati világban. A rehabilitációs ellátás során részben az általuk okozott fogyatékosság kezelése kapcsán (pl. szívinfarktus vagy szívizom-revaszkularizáció utáni rehabilitációs ellátás, a perifériás érbetegségek, illetve amputációk miatti vagy stroke-ot követő rehabilitációs szükségletek) találkozunk ezen kórképekkel, részben más okok miatt rehabilitációra szorulók ellátása során mint társbetegségek vannak jelen. Mindkét esetben a funkciók javítása mellett alapfeladatunk a szekunder prevenció alkalmazása, jelentsen ez gyógyszeres vagy életmódi kezelést. A szerző a kardiovaszkuláris betegek szekunder prevenciós lehetőségeit tekinti át, bemutatva annak napi gyakorlatát, távlati lehetőségeit és újdonságait azzal a céllal, hogy a rehabilitációs orvoslás bármely területén dolgozó szakemberek hasonló elveket követhessenek munkájuk során, érthessék és alkalmazhassák a szakmai irányelvek előírásait.

A konferenciaelőadásokhoz kapcsolódó absztraktok és tudományos publikációk jelentős szerepet játszanak a kutatási eredmények széles körű megismertetésében. A szerzők célja gyakorlati útmutatás nyújtása a Magyar Rehabilitációs Társaság Vándorgyűlésének előadói és a Rehabilitáció című folyóiratban publikálni kívánó rehabilitációs szakemberek számára tudományos absztraktok és publikációk megírásához. A közlemény az absztraktok és a szakirodalmi áttekintések típusait tárgyalja. Az absztraktok felépítése – strukturált vagy nem strukturált formában – kulcsfontosságú a konferenciákra és szaklapokba benyújtott munkák sikeres elfogadásához és a közlemények széles körű olvasottságához. Továbbá a szakirodalmi áttekintések bizonyos típusaival, mint a narratív, a kritikai, a feltáró, a tudomány jelenlegi állását bemutató, a gyors és a szisztematikus típusú áttekintésekkel, illetve azok módszertani hátterével foglalkozik. Felhívja a figyelmet a pontos tudományos idézés jelentőségére és elvárt formájára. Az ajánlások hozzájárulnak ahhoz, hogy a kutatások eredményei sikerrel jussanak el a hazai rehabilitációs szakmai közösséghez és releváns információkat nyújtsanak a rehabilitáció különböző területein tevékenykedő szakemberek számára.
A közlemény folytatásaként a szerzők tervezik a klinikai vizsgálatok publikálásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalók összefoglalását.

A 2010-es években a rehabilitációs szakmában megindult infrastrukturális, finanszírozási és egyetemi-oktatási fejlődés a koronavírus-járvány időszakában megtorpant. A szerzők elemzik ennek okait, és számba veszik azokat az aktuális témákat, amelyekben a következő hónapokban változás indokolt vagy várható: az adaptációs szabadságra bocsátás ügye, a szakmai minimumfeltételek módosulása, a finanszírozási és a gyógyászati segédeszközzel való ellátás kérdései.

A Rehabilitáció folyóirat rovatindítójának célja, hogy felhívjuk a rehabilitációs szakemberek figyelmét a fogyatékossággal élők fizikai aktivitásának jelentőségére és egyben bátorítsuk a szakmai tapasztalataik és kutatási eredményeik megosztására. A parasport az adaptív sport szinonimájaként olyan fizikai aktivitási formákat és sportágakat foglal magában, amelyeket fogyatékossággal élők számára alakítottak ki, illetve a nem fogyatékos sportok módosított változatai. Célja, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a rendszeres fizikai aktivitást és lehetőséget adjon a versenysportban való részvételre is. A WHO ajánlása alapján a fogyatékossággal élő embereknek is fontos a rendszeres, mérsékelt vagy intenzív fizikai aktivitás, azonban a kutatások szerint az ilyen elvárásokat sokan nem tudják teljesíteni. Számos tényező, mint az egyéni, társadalmi és környezeti akadályok gátolják a megfelelő mennyiségű fizikai aktivitást. A sportban való részvételt támogató és akadályozó tényezők megismerésével és új kutatási eredmények bemutatásával kívánjuk elősegíteni, hogy a rehabilitációs szakemberek sikerrel tudják támogatni a fogyatékossággal élők fizikai aktivitását, a parasport társadalmi elismerését és az inkluzív sportközösségek kialakulását, remélve, hogy a sport valóban mindenkié lesz, és azt is, hogy a sportolás életminőséget javító és életcélt adó lehetőséggé váljon.

A dietetika alkalmazott táplálkozástudomány, melynek célja, hogy támogassa az egészséget, csökkentse a betegségek kialakulásának kockázatát, valamint hozzájáruljon a gyógyuláshoz és a felépüléshez különböző betegségek esetén.
Különböző szakterületei mind az egészséges táplálkozás, a megfelelő tápanyagbevitel és az egyéni étrendi szükségletek köré épülnek, különböző egészségügyi és életmódbeli igényekhez igazodnak. Egyik fő területe a preventív táplálkozás, ami a betegségek megelőzésével, a helyes táplálkozási szokások kialakításával és az egészség hosszú távú támogatásával foglalkozik. Ezek a szokások nemcsak a krónikus betegségek – mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, a diabétesz és onkológiai megbetegedések – megelőzésében segítenek, hanem hozzájárulnak az általános jóléthez is. Az utóbbi évtizedekben rohamosan fejlődött több területe is, például a gyermekdietetikától kezdve a sportágspecifikus táplálkozáson át a gerontológiai dietetikáig, viszont a rendkívül dinamikus mértékben megjelenő kutatási eredmények kritikus szemlélete elengedhetetlen.
A klinikai dietetika szerepe, hogy személyre szabott étrendi megoldásokkal támogassa a betegek gyógyulását, például műtétek, sérülések vagy súlyos betegségek után, a bizonyítékokon alapuló irányelvek gyakorlatba ültetésével. Ez a terápia különösen fontos a megfelelő, betegségspecifikus tápanyagbevitel biztosítása érdekében, ami gyorsítja a regenerációt és csökkenti a komplikációk kockázatát, továbbá támogatja a rehabilitációs kezelések összességét.
Bár a dietoterápia egyre nagyobb szerepet kap a hazai fekvőbeteg-ellátásban is, számos szakmapolitikai feladatra van még szükség, kiemelve a finanszírozás alapját képező dokumentációs elvek hazai egységesítését, valamint a dietetikusképzési standardok és hazai betegségspecifikus irányelvek fejlesztését. Az alapellátás dietetikussal való kibővítése pedig elsődleges cél lenne annak érdekében, hogy nemcsak a minőségi egészségügyi ellátás javítását, de a népegészségügyi mutatók pozitív változását, az egészségügyi kiadások csökkentését és a fekvőbeteg-intézetek tehermentesítését is eredményezhesse

A megújuló Rehabilitáció folyóirat most induló Innovációk bemutatása című rovatában rendszeresen szeretnénk megjelentetni olyan közleményeket, beszámolókat, amelyek a rehabilitációban alkalmazott új vizsgálómódszereket, eszközöket, eljárásokat ismertetik. Bízunk abban, hogy sikerül felkelteni a kollégáink érdeklődését, és számítunk arra, hogy mások is kedvet éreznek majd az ebben való részvételre, tapasztalataik vagy eredményeik bemutatására a rehabilitációs medicinában és a társszakmáinkban ténykedő szakemberek számára. A jövő lehetőségei már itt kopogtatnak a rehabilitáció ajtaján, és reméljük lesz is mód beépülniük a mindennapi betegellátás elemei közé. Első bemutatkozó összefoglalónkban a segítő technológiák területén bekövetkezett legjelentősebb változások kérdéskörével foglalkozunk.

Magyarországon a budapesti Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) megalakulását követően, az 1970-es évektől kezdődött meg a rehabilitációs szakellátás az egész országra kiterjedően. Az ekkor kialakított rehabilitációs osztályokon az első generációnak még egyedi módon, magyar nyelvű szakkönyvek és internetes hálózat adta szakmai segítség nélkül kellett helytállni a különféle osztályokról érkező súlyos betegek rehabilitációs ellátásában. Közleményünk a dél-dunántúli vármegyék osztályalapító rehabilitációs főorvosaival folytatott személyes beszélgetések alapján készült. A beszámolókból megismerhetjük a kezdeti szakellátás és a teammunka kialakításának történetét, a gipszből, saját kezűleg készített első végtagprotézisek megjelenését, a tudományos igényű kutatások és oktatói tevékenység megindulását.

A 100 éves debreceni gyermekgyógyászati ellátás – amelynek egyik eleme a 40 éves fennállását ünneplő gyermekrehabilitációs járóbeteg-ellátás –, aminek gyökerei az akkori nevén Debreceni Orvostudományi Egyetem, Gyermekklinika koraszülött utógondozásához nyúlnak vissza. Az évforduló azonban nemcsak az intézmény és volt, illetve jelenlegi munkatársai eddigi munkája iránt kifejezett tiszteletünk miatt érdemel említést. Ezen a történeten keresztül a gyermekrehabilitációs ellátás intézményi és szakmai kialakulását, jelenlegi felépítésének megalapítását is szeretnénk írásunkban bemutatni, mivel példamutatásként szolgált az ország további intézményeinek megalakításához.