Mire terjed ki a nőgyógyászati szűrés figyelme?
A nőgyógyászati vizsgálat összetett: figyelme kiterjed ki a külső és belső női nemi szervek, azaz a szeméremtest, a hüvely, a méhnyak és a méhtest, valamint a petefészkek, és a belső nemi szerveknek helyet adó kismedence vizsgálatára.
A szűrővizsgálat szempontjából különös figyelmet érdemel a méhnyak, amelynek tengelyében húzódik a nyakcsatorna, és, amelynek külső nyílása, a külső méhszáj, a méhnyak hüvelybe domborodó felszínének közepén van, a belső méhszáj pedig a méhtest üregébe nyílik.
Mi a nőgyógyászati szűrés célja?
A nőgyógyászati szűrés több célt szolgál. Erre utal a gyakorlatban meghonosodott többféle elnevezése is. A külföldi szakirodalom nem nőgyógyászati szűrésről, hanem méhnyak-szűrésről beszél, jelezve azt, hogy a szűrés célja a rákot megelőző állapotok és a még tüneteket, panaszokat nem okozó méhnyakrák korai felismerése és kezelése szempontjából a méhnyak vizsgálata különösen fontos. A szűrővizsgálatot a hazai, hétköznapi szóhasználat is leginkább csak citológia-ként emlegeti, ami ugyancsak arra mutat, hogy a nőgyógyászati szűrésben részesülők a vizsgálat egyik összetevőjének, a sejtvizsgálatnak kiemelt fontosságot tulajdonítanak. Erre tekintettel indokolt különbséget tenni a nőgyógyászati szűrővizsgálat elsődleges és másodlagos célkitűzése között:
Milyen gyakoriak a női nemi szervek rákjai?
A méhnyakrák nem tartozik a leggyakoribb daganatok közé. Magyarországon 1999-ben - a KSH adatai szerint - a nők daganatai között a gyakoriság sorrendjében a 10. helyen állt. 500 asszony halálát okozta, ez nem több mint a nők között előforduló összes daganatos haláleset 3,3%-a. 1009 nő esetében állították fel a méhnyakrák diagnózisát. A meggyógyult esetek a korán felismert és korán kezelésbe vett esetekből adódnak.
Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy ugyanabban az évben méhtestrák miatt 520, petefészekrák miatt pedig 637 asszony halt meg, tehát több mint méhnyakrákban.
Miért mégis a méhnyakszűrés az elsődleges cél?:
Miért a méhnyakrák a nőgyógyászati szűrés elsődleges célpontja?
Ennek két oka van.
Az egyik oka az, hogy hogy a méhnyakrák keletkezése időben elhúzódó, több, jól felismerhető szakaszból álló folyamat. A rák kialakulását ugyanis a hámsejtek fokozódóan súlyosbodó elváltozásai előzik meg; ezeket a gyűjtőnéven rákmegelőző állapotokat a szaknyelv (és a köznyelv is) különböző elnevezésekkel illeti; nevezik hám-atípiának, diszpláziának, intraepiteliális neopláziának, CIN-nek. Fontos tudni, hogy ezek egy hányada kezelés nélkül is regrediál, azaz ép hámmá alakul vissza, tehát spontán meggyógyulhat. A rákmegelőző állapotok más hányada hosszú ideig, akár nem kevesebb, mint 10 évig fennállhatnak, és fokozatosan súlyosbodhatnak anélkül, hogy tüneteket, vagy panaszokat okoznának.
A másik oka az, hogy a méhnyakrák és annak megelőző állapotai biztonsággal kimutathatóak, mielőtt még az asszonynak tüneteket, vagy panaszokat okoznának. Nemcsak azért ismerhetők fel, mert a rák kialakulásának a folyamata a nőgyógyászati vizsgálatok számára könnyen hozzáférhető helyen, mintegy ?a szemünk előtt�, megy végbe. Azért is, mert mind a méhnyak felszínéről, mind a nyakcsatorna béléséből állandóan olyan sejtek hámlanak le, és kerülnek bele a szűrővizsgálat vizsgálat alkalmával vett sejtmintába, amelyek mikroszkópos vizsgálata, a citológiai vizsgálat, elárulja, hogy azok milyen: ép, rákelőtti, vagy éppen rákos helyről származnak.
Ilyen egyszerű, könnyen elvégezhető, jószerivel kellemetlenséget egyáltalán nem okozó, mégis a betegség kimutatására alkalmas módszer, mint amilyen a nőgyógyászati rutin-vizsgálat alkalmával végzett kenetvétel, csak a méhnyakrák és megelőző állapotainak kimutatására áll rendelkezésre. A tapintásos nőgyógyászati vizsgálat nem kellően érzékeny ahhoz, hogy a méhtest nyálkahártyájában, vagy a petefészekben kialakuló daganatokat még korai állapotban felismerje; az erre alkalmas módszerek bonyolultabbak annál, hogy szűrővizsgálati módszerként egészséges asszonyokon alkalmazhatók lennének.
Mit kell tudnunk a méhnyakrák keletkezéséről és lefolyásáról?
A méhnyakrák az úgynevezett külső méhszájból szokott kiindulni, más szóval abból az átmeneti zónából, ahol a méhnyaknak hüvelybe domborodó külső felszínét borító laphám és a nyakcsatornát bélelő hengerhám találkozik. Ezen a helyen szoktak kialakulni azok a kóros hámelváltozások, amelyek egy részéből, ha nem részesülnek szakorvosi kezelésben, az évek során lassan mintegy 8-10 év alatt - méhnyakrák fejlődhet ki. Ezeket a hámelváltozásokat nevezi a szaknyelv rákmegelőző állapotoknak.
A szűrővizsgálattal korán felismert és kezelt méhnyakrák kis műtéti beavatkozással, esetleg sugárkezeléssel kombinálva, meggyógyul. A későn felismert, elhanyagolódott méhnyakrák közvetlenül a környezetére terjedhet (hüvely, méhtest, kismedence, végbél, hólyag), vagy áttéteket adhat a közeli, vagy távoli nyirokcsomókba és szervekbe.
Miben áll a nőgyógyászati szűrővizsgálat?
A nőgyógyászati szűrővizsgálat - a hazai szakmai gyakorlatban - citológiai mintavétellel kiegészített nőgyógyászati szakorvosi vizsgálatot jelent.
Hogy a külső és belső női nemi szervek állapotáról tájékozódni tudjon, a szűrővizsgálatot végző szakorvos minden alkalommal, egymást követően többféle vizsgáló módszert alkalmaz:
FONTOS: a nőgyógyászati (méhnyak) szűrés bizonyítottan hatásos módszere a méhnyak hüvelybe domborodó felszínéről és a nyakcsatornából vett kenet mikroszkópos vizsgálata, azaz a citológiai vizsgálat, mert egyedül ez a módszer alkalmas arra, hogy a méhnyak egészéről, beleértve a látótérbe nem hozható, a kolposzkóp számára is néma területet jelentő nyakcsatornát is, tájékoztassa a vizsgálót. A kolposzkópos és bimanuális vizsgálat ennek fontos, hasznos kiegészítői, ám csakis a citológiai mintavétellel együtt tekinthető szűrővizsgálatnak!
Része-e az emlővizsgálat nőgyógyászati szűrővizsgálatnak?
A nőgyógyász a rutinvizsgálat alkalmával az emlőket is megtekinti és áttapintja.
A tapintásos emlővizsgálat segítségével az emlőben lévő egy-másfél centiméter átmérőjű csomók felismerhetők. Ezek a csomók azonban már nem tekinthető korainak; az emlők szűrővizsgálatának célja az ennél kisebb, tehát a még nem tapintható csomók felfedezése. Erre kizárólag az emlők röntgenvizsgálata: a mammográfiás vizsgálat alkalmas.
Ebből az következik, hogy a nőgyógyászati szűrővizsgálat alkalmával végzett tapintásos emlővizsgálat önmagában, azaz mammográfiás vizsgálat nélkül, nem tekinthető emlőszűrő-vizsgálatnak, tehát nem helyettesítheti a mammográfiás szűrővizsgálatot. Az az asszony tehát, aki meghívást kap mammográfiás szűrővizsgálatra, akkor is menjen el mammográfiára, ha a közelmúltban részt vett nőgyógyászati vizsgálaton.
A nőgyógyász által végzett tapintásos emlővizsgálat haszna az, felhívja a vizsgált asszony figyelmét az emlők önvizsgálatának, és a mammográfiás emlő-szűrővizsgálat fontosságára.
Hogy zajlik a nőgyógyászati szűrővizsgálat?
Személyes meghívás
Minden 25-65 év közötti asszony személyes hangú, nevére címzett levelet kap, amelyben a szervezők felhívják a figyelmét a szűrővizsgálat mibenlétére és fontosságára, és azt tanácsolják, hogy keresse fel a lakóhelye szerint illetékes nőgyógyászati szakrendelést, vagy kórházi nőgyógyászati osztályt (ezek címmel ellátott listáját mellékelik), ahol a szűrővizsgálatot térítésmentesen, azaz ingyen elvégzik. (A szűrővizsgálatot nőgyógyász szakorvos magánrendelésén is elvégezhető, ám ennek a költségét csak az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral szerződésben álló magánorvosoknak térítik meg.)
Előkészület a szűrővizsgálatra
Fontos, hogy (1) a szűrővizsgálatra a menstruációs ciklus bármely szakaszában sor kerülhet, kivéve a menstruációs napokat; továbbá, ajánlatos, hogy (2) a citológiai vizsgálat eredményessége érdekében a kenetvételt megelőző 24 órában a vizsgálandó személy ne végezzen irrigálást.
Nőgyógyászati szűrővizsgálat: kenetvétel
A nőgyógyász a vizsgálat során a méhnyak hüvelybe domborodó felszínéről és a nyakcsatornából e célra szerkesztett kenetvevő eszköz segítségével sejtmintát (kenetet) vesz. (A citológiai vizsgálatra az ad lehetőséget, hogy a hámsejtekkel fedett felszínekről állandóan, spontán is hámlanak le hámsejtek; a hámfelszínről frissen levált, vagy az alkalmazott kenetvevő eszközök enyhe nyomására leválasztott sejteket üveglapra szétkenik.) A kenetet citológiai laboratóriumba küldik el.
Citológiai vizsgálat
A citológiai laboratóriumban a kenetet megfestik, és mikroszkóppal megvizsgálják.
A citológiai lelet
A vizsgálat eredményét is tartalmazó citológiai leletet a citológiai laboratórium a szűrővizsgálatot végző, a kenetet beküldő nőgyógyász szakorvosnak megküldi.
Mi tudható meg a citológiai kenet mikroszkópos vizsgálatából?
A mikroszkóp segítségével tanulmányozni lehet a sejtek alakját és szerkezetét. A citológiai vizsgálat alapelve az, hogy a vizsgált sejtek tükrözik annak a hámszövetnek (szervnek) a működési állapotát, amelyből származnak: ép hámból normális ejtek, kórós hámból a normálistól eltérő szerkezetű sejtek, daganatszövetből pedig daganatsejtek válnak le. A citológiai vizsgálat képes megkülönböztetni
A sejtminta vizsgálatából tehát vissza lehet következtetni a méhnyak állapotára. A vizsgáló a látottakon alapuló véleményét írásban rögzíti, és megküldi a szűrővizsgálatot végző nőgyógyásznak.
A szűrővizsgálat eredménye: a citológiai lelet
Mit várunk el a citológiai lelettől?
A sejtmintát mikroszkóp alatt megvizsgáló citológus észrevételeit és szakvéleményét a citológiai leletben foglalja össze. A lelettől elvárható, hogy minél több, a szűrővizsgálat eredménye, és a további tennivalók szempontjából fontos információt tartalmazzon. Legfontosabb, hogy
A citológiai leletek osztályozása
Magyarországon kétféle osztályozást használnak (a hagyományos P1-P5, és újabban az ún. Bethesda-osztályozás). A fontos az, hogy a citológus észrevételeit és véleményét olyan kategóriákba sorolja, amelyeknek jelentésével partnere, a nőgyógyász szakorvos tisztában van. A jelenleg még párhuzamosan használt osztályozások - bár különböző kódokat alkalmaznak jelentése lényegében megegyezik. Az egyes kategóriák azt fejezik ki, hogy a kenetben látott sejtkép
Mennyire megbízható a citológiai vizsgálat?
A szűrővizsgálati módszerrel szemben általában az a követelmény, hogy kellően érzékeny legyen, azaz pozitív eredményt adjon, ha a célszervben rák van, ugyanakkor legyen kellően fajlagos (specifikus) is, azaz csak akkor eredményezzen pozitív leletet, ha a célszervben rák van; ha nincs, a lelet legyen negatív. Az érzékenység és a fajlagosság a szűrővizsgálati módszer értékmérői. A nőgyógyászati citológiai vizsgálat kellően érzékeny, mert 100 vizsgált méhnyakrákos esetből 90-95 esetben megbízhatóan kimutatja a rosszindulatú daganatot.
Nem titkolható el, hogy kivételesen előfordulnak tévesen negatív vizsgálati eredmények is, amikor az ott lévő rákot a vizsgálat nem mutatja ki. Ennek az lehet az oka, hogy a kenetet rossz helyről vették, a vizsgálatra küldött kenet túl vastag, túl sok benne a vér, vagy a nyák, amely elfedi a benne lévő daganatsejteket. Kivételesen az is előfordulhat, hogy a kenetet mikroszkóppal vizsgáló személy elnézi a benne lévő daganatsejteket. Az, hogy a citológiai vizsgálat korrekt-e, vagy hibás, minding csak utólag derül, akkor, ha már ismerjük a beteg további sorsát, elsősorban negatív lelet ellenére is elvégzett szövettani vizsgálat eredményét. A tévesen negatív hibák megalapozatlan biztonságérzetet adnak a betegnek, és késleltethetik a szükséges kezelés megkezdését, ezért kiküszöbölésük céljából minden citológiai laboratóriumban minőségbiztosítási rendszer működik.
Előfordulhatnak tévesen pozitív eredmények is, amikor a vizsgálat kórosat jelez, holott a valóságban nincs daganat. Ez elsősorban azért káros, mert a ?fals alarm� alaptalan aggodalmat kelt a vizsgált személyben, ami mindaddig kínozza, amíg a tévedés ki nem derül.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy a nőgyógyászati citológiai vizsgálat célja nemcsak a rák kimutatása, hanem az enyhébb, rákmegelőző állapotként hámelváltozások felismerése, kezelése, és ilyen módon a méhnyakrák megelőzése is, azok a citológiai leletek, amelyek mögött nem rák, hanem csak többé-kevésbé súlyos fokozatú atípia áll, nem tartható tévesen pozitív leletnek.
Mik a tennivalók a citológiai vizsgálat után?
A szűrővizsgálat, így a citológiai vizsgálat, rendeltetése nem az, hogy diagnózist állítson fel, hanem csak az, hogy a vizsgáltak nagy valószínűséggel egészséges többségéből kiszűrje azokat, akik további orvosi vizsgálatra szorulnak a méhnyakrák lehetőségének kizárása, vagy megerősítése céljából. Ez azt is jelenti, hogy a citológiai vizsgálat eredményétől függően további vizsgálatokra lehet szükség; a nőgyógyász elvárja a citológustól, hogy erre vonatkozóan tegyen javaslatot.
Fontos, hogy a nőgyógyász a vizsgált asszonynak elmagyarázza, hogy mi a jelenése és a jelentősége a citológiai lelt egyes kategóriáinak, tájékoztassa arról, hogy a citológiai lelettől függően milyen további tennivalókra van szükség, annak érdekében, hogy a további vizsgálatokat és kezelést az asszony tájékoztatáson alapuló beleegyezésével végezhesse el.
Diagnosztikai teendők: nőgyógyászati kivizsgálás és szövettani vizsgálat
A nőgyógyászati kivizsgálás feladata, hogy a méhnyarák fennállását minden kétséget kizáróan igazolja, és megállapítsa annak kiterjedését: vajon a rákos folyamat csak a máhnyak hámjára szorítkozik-e, mélyebbre terjed, de csak a máhnyakra korlátozódik, avagy a méhnyakon túl már a méhnyak környezetére is kiterjed-e. A méhnyakrák kezelésének módját ugyanis a folyamat kiterjedése, szakkifejezéssel élve annak stádiuma szabja meg. Ebből a célból a nőgyógyász kolposzkópos vizsgálatot, tapitásos, un. bimanuális vizsgálatot, és szükség esetén ún. képalkotó diagnosztikus vizsgálatokat (ultrahang, röntgen) végez.
A méhnyakrák fennállását minden kétséget kizáró módon a szövettani vizsgálat igazolhatja, ezért a mintavétel szövettani vizsgálatra a kivizsgálás elengedhetetlen része.
A korai stádiumú méhnyakrák esetén és a
tünetmentes állapotban, szűrővizsgálattal felfedezett méhnyakrákok szinte
kivétel nélkül ilyen korai stádiumban vannak a nőgyógyász
kúpbiopsziát, vagyis konizációt végez. Ez abból
áll, hogy egy olyan kúp-alakú szövetrészt távolítanak el, amelynek az alapja a
méhnyak hüvelybe domborodó felszínének a külső méhszáj körüli része,
elkeskenyedő, kúp-alakú részének tengelyében pedig a nyakcsatorna áll (lásd
a fenti ábrát). Ennek az eljárásnak az értéke kettős: egyrészt diagnosztikai
értéke van, mert nemcsak a méhnyak felszínéről, hanem az optikai (kolposzkópos)
vizsgálattal nem látható nyakcsatornából is
szövetmintát szolgáltat a szövettani vizsgálathoz; másrészt az szűrővizsgálattal
felfedezett esetek többségében egyúttal gyógykezelést is jelent, mert egészében
eltávolítja a még csak a méhnyakra korlátozódó korai méhnyakrákot.
Mi a HPV, és mi a jelentősége?
A HPV a humán papillomavírus rövidítése. Így nevezik az egyik leggyakrabban előforduló, szexuális úton terjedő vírust, amely - több szakintézetben végzett felmérés szerint - a magyar nőlakosságban a szexuálisan aktív fiatal nők mintegy 18%-ában kimutatható.
A HPV-nek számos, laboratóriumi módszerek segítségével elkülöníthető altípusa van. Egyes altípusainak szerepet tulajdonítanak a méhnyakrák egyes megelőző állapotainak, és magának a méhnyakráknak a kialakulásában. Szerepükre vall, hogy ezekben az esetekben a HPV-fertőzés jelei a sejtek több mint 90%-ában kimutathatók. Feltételezett szerepük szerint elkülönítenek csekély kockázatú nagy kockázatú altípusokat.
A nők többségénél a szervezet védekezése, az immunmechanizmusok, képesek kivédeni a fertőzést. A fertőzés csak a nők kisebb hányadában állandósul, ilyen esetekben hosszú tünetmentes időszak után az átlagosnál nagyobb a daganatkeletkezés lehetősége. Vélhetően, az HPV olyan rizikótényező, amely bár szükséges, ámde önmagában nem elégséges a méhnyakrák keletkezéséhez.
A HPV-fertőzöttségre már a citológiai vizsgálat is felkeltheti a gyanút, mert a sejtekben jellegzetes, a vizsgáló által könnyen felismerhető alaki elváltozásokat okoz; a szövettani vizsgálatra vett mintából is kimutatható. A HPV-pozitivitást akár a citológiai, akár a szövettani mintában van jelen - önmagában nem tekintik a méhnyakrákra utaló jelnek, ám jelenlétének bizonyos prognosztikai jelentőséget tulajdonítanak, ezért a HPV típusának meghatározására alkalmas laboratóriumi vizsgálatok elvégzését, és szorosabb megfigyelést tartanak szükségesnek.
Mi történik, ha a kivizsgálás méhnyakrákot igazol?
A diagnosztikai célból végzett kúpbiopszia (konizáció) egyúttal a szűrővizsgálattal felfedezett korai méhnyakrák gyógykezelését is jelenti. A műtéti beavatkozást szükség esetén sugárkezeléssel kombinálják. Az így kezelt korai méhnyakrákok legalább 90%-a nyomtalanul meggyógyul.
Fontos tudni, hogy a konizáció olyan egyszerű és kíméletes eljárás, hogy az ilyen műtéten átesett asszonyok teherbe eshetnek és minden nehézség nélkül, természetes úton szülhetnek is.
Kik vegyenek részt a nőgyógyászati szűrővizsgálaton?
Egyes szakemberek úgy vélik, hogy a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat elvégzése a szexuális élet kezdetétől, de legkésőbb a 20. életévtől indokolt, ámde a szervezett szűrővizsgálatokat sok éve működtető országok tapasztalatai ennek a fontosságát nem támasztják alá. E tapasztalatokon alapulnak a nemzetközi szakmai szervezeteknek az ajánlásai, amelyek szerint elegendő a népegészségügyi méretű rendszeres lakosságszűrést a 25. életévüket betöltött nőknél elkezdeni, mert a méhnyakrákot megelőző hám-rendellenességek ettől a kortól válnak mind gyakoribbá, maga a méhnyakrák pedig átlagosan csak mintegy 8-10 évvel később. A tapasztalatok és az ezeken alapuló ajánlások - nem indokolják a 65 év feletti asszonyok rendszeres szűrésének a folytatását sem akkor, ha ezek a korábbi években legalább egy-két alkalommal már részt vettek szűrővizsgálaton.
A lakossági szűrővizsgálatra ezért minden 25 év feletti és 65 év alatti nő kap meghívót. Ajánlatos, hogy minden meghívott asszony részt vegyen a szűrővizsgálaton. Különösen azoknak a részvétele létfontosságú, akik még korábban sohasem részesültek szűrővizsgálatban, mert a statisztikák szerint ezek soraiból kerülnek ki az elhanyagolódott, nehezen kezelhető, halálos kimenetelű méhnyakrák-esetek. (Ez igazolja azt az állítást, hogy a szűrővizsgálat életmentő lehet!)
Fontos! Akárhány éves, ha bármi rendellenességet észlel (például hüvelyi váladékozás, folyás, és/vagy vérzés, különösen közösülés után), késedelem nélkül forduljon nőgyógyász szakorvoshoz!
Hogyan épül fel a nőgyógyászati lakosságszűrés rendszere?
A múlt
Magyarországon a ?nőgyógyászati rákszűrésnek� hagyományai vannak. A szűrés módszere kezdetben csak a nőgyógyászati vizsgálat és a kolposzkópos vizsgálat volt. Az 1960-as évek óta a kenetvétel citológiai vizsgálatra is szűrővizsgálat része. Az 1970-es évek közepe óta alakult ki az a gyakorlat, hogy minden 20 évnél idősebb nőn végzett első nőgyógyászati szakvizsgálat egyúttal rákszűrő-vizsgálat is legyen. Ennek következtében a nőlakosság mintegy egyharmada gyakran évente, vagy akár évente többször is részesült nőgyógyászati szűrővizsgálatban, a méhnyakrák miatti halálozás mégsem csökkent az elvárható mértékben. Ennek az a magyarázata, hogy a szervezettség hiányában a nők egy hányada szükségtelen gyakorisággal, nagyobb hányada mintegy kétharmada viszont sohasem vett részt szűrővizsgálaton. Az utóbbiak közül kerültek ki az elhanyagolódott állapotban diagnosztizált, halálos kimenetelű méhnyakrákos esetek.
A jelen és a jövő: szervezett lakosságszűrés
Az Egészséges Nemzetért Népegészégügyi Program 2001-2010 keretében működő lakossági szűrővizsgálat személyes meghíváson és követésen alapuló szervezett lakosságszűrés. Az évente mintegy 1 millió személy szűrővizsgálatának személyi és tárgyi feltételeit: nőgyógyászati vizsgálóhelyeket, citológiai laboratóriumokat, továbbá a megkívánt diagnosztikai és kezelési hátteret az egészségügyi ellátórendszer biztosítja.
Az egészségügyi miniszter a szűrővizsgálati rendszer bevezetésének és működtetésének irányításával az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot (ÁNTSZ) bízta meg, amely a feladatot a területi ÁNTSZ Intézetek bevonásával látja el. A feladatok összehangolására országos szűrési koordinátort, valamint megyei szűrési koordinátorokat nevezett ki. A személyes meghíváson, szükség esetén visszahíváson és betegkövetésen alapuló rendszer működtetése céljából a személyi adatok védelméről szóló jogszabályok figyelembe vételével országos és területi szűrési nyilvántartásokat hozott létre és működtet. Gondoskodik arról is, hogy a szűrővizsgálati rendszer harmonikusan együttműködjék a szakmailag megkívánt diagnosztikai, gyógykezelési és onkológiai gondozói háttérintézményekkel.
A családorvosok feladatai az emlőszűrésben
Az alapellátás szakszemélyzetének jelentős adminisztratív és egészségnevelői feladatai vannak az egészségügyi ellátórendszer által szervezett a szűrés működtetésében. Ennek érdekében elvárható tőlük, hogy
A szűrővizsgálatok jó minőségének biztosítása
A minőségellenőrzés a szűrés összetett folyamatának minden mozzanatára kiterjed. Figyelemmel van a meghívott asszonyok részvételét előmozdító adminisztratív tevékenységekre, a nőgyógyászati vizsgálat során vett kenet jó minőségére, a kenet laboratóriumi feldolgozásának technikai színvonalára, a citológiai lelet kiértékelésének és a diagnosztikai eljárások pontosságára, a korszerű kezelés biztosítására.
Útmutatókat, szakmai protokollokat dolgoz ki, amelyben meghatározza az egyes munkafázisokban követendő eljárásokat, szakmai elvárásokat (standardokat), és olyan számszerű mutatókat (indikátorokat) alkalmaz, amelyekkel a tevékenységek minősége mintegy mérhető. Elvárja, hogy minden szűrést végző munkahely, különösen minden citológiai laboratórium maga is rendszeresen végezzen belső minőségellenőrzést. A külső minőségellenőrzést országos hatáskörű szakmai felügyeleti rendszer végzi, amely a szűrőállomások adatainak értékelése alapján időről-időre elbírálja, hogy működésük szakmai színvonala megfelel-e a követelményeknek.
A minőségbiztosítás fontos eleme a szakemberek képzése és továbbképzése.
Mennyibe kerül a nőgyógyászati szűrés?
A szűrővizsgálat a résztvevő asszonyok számára ingyenes.
A lakosságszűrés rendszerének működési költségeit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az egészségügyi kormányzat Egészségbiztosítási Alapja fedezi.